Most, hogy vége lett kaposvári kiállításunknak, erre a “Szálak Földtől Égig” c. kettőstárlatunkra készített néhány új képemről írok pár sort. Egyik kiállított képem lett pl. ez a bejegyzés címfotójául választott festményem, “Lélek-létrák” alcímmel (“Szálak Földtől Égig I.”). Van, hogy a kiállítás címének választott mondat inspirál, most is ez történt. Szerettem volna sorozatot festeni a címhez, csak pár kép készült el, de legalább lehet mit folytatni. Színek, kisváros, vízpart, talán tengerpart, és néhány függőleges csík, mintha füst szállna fel a kéményekből. Létrák. Nem magyarázom, nehogy túl sok legyen a szó…
Egy egészen más lélegzetvételű és személyesebb kép a “Lélek-hang” alcímű a sorozatból (“Szálak Földtől Égig III.). Kis kitérő a térbeliség felé: néhány szál kötöző, mint húr, mint csatorna vagy lélek-út, középen rácsévélve a képre. Csakis így él a kép, enélkül csupasz lenne. Itt sem szeretnék túl sokat hozzátenni verbálisan.
A “Jelenlét II.” alcímmel rendelkezőt még lehetett volna érlelni, de szerettem volna egy friss parafrázist a Jelenlét című régebbi festményem (Fény-szőttes III.) mellé. Kellettek azok a függőlegesek újra.
