Annyira jó cím és annyira érdekes téma! Ezerfelé indít és inspirál. A Biblia őstörténete szerint Isten a teremtéskor egy kertet álmodott meg az első emberpárnak, hogy abban éljenek, gyümölcsöt termő, maggal szaporodó fák, növények között. Az Éden kimeríthetetlen képi anyag. Engem az ártatlanul minden szépre és jóra rácsodálkozó ős-szülők szinte gyermeki állapota fogott meg, innen indultam el. Két kép lett, Ádámmal és Évával, a gyerekeim hívták rá fel a figyelmemet, hogy a két kép kétféleképpen is egymás mellé rakható. Ha egymásnak háttal fordulnak, kicsit mintha egy egybenőtt-összenőtt EGY- identitású lény lennének, erre és arra is nézni tudva.. Tehát nem hogy elszakadnának, de a tekintetükkel jobban át tudják fogni a széles horizontot. Lám, milyen sokféle látásmód, megközelítés. Össze kellene varrnom a két képet, szálakkal, kötelékekkel egymáshoz rögzíteni, kifejezve, amit Isten egybekötött, az egybetartozik mindörökre.
A kert nekem még, most, 800 évvel Szent Ferenc halála után: Fioretti, és Naphimnusz… Ferenc természettel és teremtésvédelemmel kapcsolatos hagyatéka óriási és gyönyörű. Vázlatok, még nem elég stilizáltak, elvontak…
Végül a természet és az ember kapcsolatára tértem vissza újra, ehhez a szegmenshez már készítettem több ceruza- és toll-vázlatot is, a napokban megfestettem az egyiket. Kicsit sajnos hasonlít a fiatalkori magamra, emiatt “pszeudo-önarckép”, de hiába próbáltam megváltoztatni a vonásokat, egyre csak rosszabb és rosszabb lett, úgyhogy aztán hagytam. Biztosan nekem van /lesz vele dolgom, mármint a kép üzenetével. A címe lehetne: “Suttogó” vagy “Fák között hallgató”, “A fa és én”… (még nem tudom)
Folytatás következik, remélem…
Magyar Krisztina 