Rajzos útinapló… Délvidéki – vajdasági, bácskai – utunkra vittem egy kis rajzfüzetet, tollakat, ceruzákat, akvarellt, hátha lesz mód apró vázlatokra – persze úgy, hogy ne tartsam fel útitársaimat… Bár a munkák volumene az úti jelleg miatt eleve szűk volt, mégis gyümölcsözőnek (inspiráció-forrásnak) bizonyult az ötlet. Hol leendő munkák vázlatát/tervét tudtam leskiccelni, hol egy kis homlokzatrészletet, hol gyors akvarell-tanulmányt folyóparti részlettel. Egészen feldobott ez a tevékenység, jókedvű lettem tőle – megosztom, hátha hat a példa… (Tanítványaimat is arra szoktam biztatni, hogy “vázlatfüzettel nyaraljanak”…) A firkák jó útitársak… az biztos hogy előhívják az emlékeket, nekem jobban, mint a fotók vagy leírások. Sokkal többet kellene rajzolni, festeni.
Ember és természet kapcsolata a fókuszban, közelgő őszi kiállításunk miatt
Örömteli, hogy ennek a “Tiszapart” című gyors akvarell-festménynek azóta már vevője is akadt, egy kedves ismerősöm szeretett bele, szeretné az otthonában látni! Nekem is jó ránézni erre a kicsi képre, mert öröm volt festeni, de ez az öröm talán még meg is sokszorozódhat attól, ha valaki más is töltekezik a képemből. Ráadásul úgy, hogy mindennap eredetiben akarja látni 🤗.
Magyar Krisztina 