Vers – váratlan meglepetés karácsonyra

Ez a vers csak úgy jött, megérkezett karácsony reggel. Szelíden, csendesen. Ajándékként. Hála van bennem hogy megírhattam, s talán ez a sok szempontból súlyos év is jobban elhelyeződik.

Karácsonyi vágyakozás

Lenni testemben, lelkemben,
Hagyni hogy Isten szeressen,
Átjárjon sejtet és valót – s én
Ünnepeljem a Mindenhatót…

Megragadni nem ragadhatom,
De minden percbe behívhatom,
Letéve görcsöt, éleket,
Tőle véve új életet.

“Emmanuel, velünk az Úr”,
Mennyire vágyom élni ezt!
Gödrök, sírok közt jár vadul
Háborgó lelkem, s fényt keres.

Tudom, hogy eljött… Csillag gyúlt…
Tudom, ott sem volt könnyű az út…
Sötét van. A legsötétebb tán.
Karácsony éjjele választ vár.

Betlehem, Te kicsi, vagy nagy,
A legnagyobb szemtanú vagy…
Itt lépett Isten be közénk,
S Vele megszűnt a szakadék.

A jászolnál térdelve most
Oldódik, mi szűk, vagy szoros,
Minden “nincs” “van”-ná változik,
A legszegényebb Király van itt.

A jászlat érintem, a fát,
S látom az Isten szent Fiát,
Ki földi testbe költözött,
Megszűnjön, mi megkötözött.

A Lélek által e testbe szállt,
Hogy közel hozza az Ég szavát,
Arcát annak, kit látni nem,
De tapasztalni már meg tud szívem.

A Gyermek az, s a Lélek az,
Ki által megnyílt út, ima,
Fentről le, árad s felemel,
Bekapcsol e szent körforgásba ma.

A jászlat érintem, a fát,
Szinte érzem az illatát,
S annak a másik fának is
Érintem érdes oldalát.

Igen, e gyermek, mint Fiú
Vállal majd értünk kereszthalált,
Éltet, testvérséget ad,
Az üdvösséget hozva ránk.

Ott lesz majd, függve fenn a fán
A Szeretet legnagyobb jele…
Általa nyílik meg utunk
A fényes mennyország fele.

Istengyermekké így leszünk,
Belépve jászlon, kereszten át.
Születve, halva, s újjáteremtve
Mondhatom versem négy sorát:

Vagyok testemben, lelkemben.
Hagyom, hogy Isten szeressen.
Ő átjár sejtet és valót.
S én ünneplem a Mindenhatót.

  1. december 24.
Részlet a Szent Margit Gimnázium kápolnájában látható üvegablakomból.

1 Comment

Leave a comment