Mi az az “elfestés”? Foglalkozás végeztével a tanítványok palettáján megmaradt, kevert akrilt vagy temperát lehetőség szerint nem kidobni, hanem felhasználni. Persze az a legjobb, ha nem képződik maradék, tanítom, de hát úton vagyunk… Nem dobjuk ki, van, hogy csak lealapozunk vele néhány kartont későbbre.
Néhány napja történt óra után, már nem voltak ott a gyerekek, egyedül használtam el a maradékot, amikor témaként előjött az emberi test. Három női alak született gyorsan (belülről,¹ fejből), vázlatként, szinte “kirobbant belőlem” mindhárom. Megleptek… erőseknek érzem őket, ami a test általi kifejezést illeti. Bennük van akár az életöröm (Kék-vörös nyújtózkodó) akár ez a borongós ősz, a november (Sötét nőalak tanulmányok). Hiányzik az alakrajz, erre vezettek rá. Festészeti értelemben is. Ezzel párhuzamosan egy ideje tematikailag is érlelődik bennem egy irány, ami szorosan az emberi testhez (a testben való léthez, megtestesüléshez…) kötődik. Az emberi testet Isten csodálatos, különleges ajándékaként látom. A megtestesülés csodája mutatja, hogy Ő milyen kivételes értékűnek látja… isteni pecsét és rang ez. A földi élet kereteihez igazodó, csodálatos tér, ahol és amiben élhetünk, kiteljesedhetünk. Jó lenne visszahelyezni a testet az isteni akarat szerinti, szeretett és méltó helyére, rangjára.
Talán tőlem szokatlan, hogy ruhátlanul ábrázolom a testet… ez nem önmagáért a testért van, sokkal mélyebben, spirituálisan is érdekel ez az irány, a létünk értelme, iránya, a teremtettségünk hite, az ember egésze érdekel. A lemeztelenítés kötődik a lényegiségünkhöz, az őszinteség szinonímája – és így jövünk a világba, bizonyos értelemben így is távozunk, hiszen nem vehetünk magunkkal semmit, ha elmegyünk. Viszont – és ez a legizgalmasabb dolgok egyike – a keresztény hit szerint halálunk után, a feltámadáskor testben támadunk majd új életre, ami örökké fog tartani. Ez a dicsőséges test titokzatos módon kötődni fog a földi testünkhöz, vagyis annak egy időbeli megjelenéséhez, egyedi lesz, személyes, felismerhetően és összetéveszthetetlenül “mi leszünk”, ugyanakkor sajátos, nem evilági tulajdonságokkal fog rendelkezni. (Hogy milyenekkel, erről a feltámadt Jézusnak még a Földön történt megjelenései alapján alkothatunk megközelítőleg fogalmat, az evangéliumok utolsó lapjai írnak róla.) Nagyon szeretem az embert, és ez csak egyre erősebb lett az idők során. Első zsengék tehát ezek a képek ezen az újonnan vagy újra megtalált területen.



