Van úgy, hogy az élet hozza a témát: most farsangi koncerthez kapcsolódó kiállításra kértek fel minket, művésztanárokat az Aelia Sabina Művészeti Iskolában. Óra végi elfestésekből (gyerekek elhasználatlan, de vissza már nem tehető festékei) születtek új képeim, Tánc I. és Tánc II. címen. Temperafestmények, tangózó és angol keringőző képzeletbeli párokról. Érdekelt, hogy a tánc karaktere mennyire határozza meg a képet. Nagyon! Gyors, friss kép született a tangóról, mert siettem haza a foglalkozás végén, ez volt az első “táncos képem”, az első fotók még a még meg nem száradt festékes állapotban születtek. De már akkor kb. kész volt a festmény. Kis javítások kellettek csak (egy hét múlva jutott csak rá időm, kiállítás napjának reggelén…). Megmaradt frissnek, mozdulósnak, átütő erejűnek – ami leginkább a táncnak magának köszönhető, nem pedig nekem. Hálás vagyok érte.





A keringőző pár egészen más lett, talán a feszes, merev tartás miatt. De ez is tánc, ez is mentalitás, a tartás és összetartás ereje. Máshogy, mint a tangónál. Itt mintha két ellenkező pólus feszítene ki egy szerkezetet, erős, de merev egyensúlyban.


Még legalább három vázlat született, mert megragadott a téma. Talán lesz még eleme a sorozatnak, meglátjuk, az biztos, hogy nagyon mély téma, a férfi-nő kapcsolatról is sokat kibontó, még hosszan bontogatható.
Sok visszajelzés érkezett, az első perctől hogy kikerültek a képek. Már a portás is méltatta, a kiállítóhelyen 🙂. Aztán ismerősök, barátok – azt mondják, megfogja, megérinti őket. Szerintem ez a tánc ereje és csodája, ahogy átjön még a festményen keresztül is. Különösen a páros tánc ereje. Az egymásra figyelés, összehangolódás művészete, ellentétes irányú erők dinamikus “egyensúlya”, ha létezik ilyen ebben a folyton mozgó, pörgő sodrásban. Nem konstans, hiszen folyton változik, mégis egy. A vonzásban egy. Gyönyörű “találmány” a tánc, szimbolikus, szenvedélyes és örök. Ott van benne az élet leglényege, tömören. Milyen jó, hogy a házasság hetében sikerült mindezt megmutatni, felmutatni! Öröm.

