Mindig érdekes, mit választanak a szervezők témának egy gyermekeknek kiírt versenyhez, és hogy vajon megfogja-e a gyermekeket. Hát most elsőre úgy tűnt, nehéz lesz kapcsolódniuk, pedig szerintem jó téma a cipő. Először szinte senki nem akart indulni, pályázni. Elkezdtünk beszélgetni arról, mit is jelenthet szélesebb értelemben egy cipő, mennyire nő össze a gazdájával, mennyire jellemzi a viselőjét (Van Gogh festményei), mennyire jellemzi az adott kort (régi korok lábbelijei az ókortól), hányféle érdekes szituációban lehet egy cipő (bálon, bemutatón, strandon, stégen, Dunaparton…), milyen játékos lehetőségei vannak a léptéknek (Gulliver utazásai) illetve a képzeletbeli funkcióváltásnak.. és elindult a fantáziájuk.
14 pályázóm lett, büszke vagyok rájuk! Már csak azt kellett elérnem, hogy kitartóak legyenek s festés kapcsán, szánják rá a szükséges időt, figyelmet. Hát, itt azért küzdés volt, hiszen gyerekek… “nekem tetszik így!” “nekem már jó lesz így!” 🙂. De ugye mit is érdemes beküldeni egy országos pályázatra..? Próbálkoztam az érvekkel. Sok esetben sikerült megértetnem, hogy a minőségért bizony tenni kell és ráfordítani, igen, időt és figyelmet.
A legjobban tetsző ötletek: elhagyott óriáscipő, cipőfűzőből lett patak és erdei út, táncház, Hamupipőke ottfelejtett cipője, utópikus szemétváros szélén cipőből újrainduló élet (kihajtott növény)… néhányat mutatok.
Izgalmas várakozás következik a márciusi eredményhirdetésig!
Magyar Krisztina 