Októberi Mester-tanítvány kiállításunk címének ezt a két szót választottuk az Aelia Sabina Alapfokú Művészeti Iskolában. Nem határoztuk meg, hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Így sokfelé nyílnak az értelmezési lehetőségek: “Fény-árnyék.” “Fény. Árnyék.” “Fény/árnyék.” “Fényárnyék.” Szeretem ezt a szabadságot.
Tanítványaimmal a legeslegegyszerűbb jelentéstől elindulva az átvitt értelmezésig sokfelé “barangoltunk” az elmúlt hetekben.
Az első mindig az, hogy beszélgetve körbejárjuk a témát: mi a fény? Mi az árnyék? Hogy viszonyulnak egymáshoz? Van-e a fénynek árnyéka? Van árnyék önmagában? Ezen a ponton minden órán, minden csoportban megfogalmaztak valamit a gyerekek. Hogy kell ide még valami. Valami test. Ami nem (vagy nem nagyon) áttetsző. Áthatol-e rajta a fény, vagy nem… tiszta metafizika 🥰
A legizgalmasabb az árnyékok átértelmezése volt, amikor valaminek az árnyéka egész mássá alakul kontrasztképpen, mint ami az a valami eredetileg volt.
De a legegyszerűbb stúdiumok is szóba kerültek, például hogy hogyan jelenik meg egy portrén a megvilágítás sokfélesége, hányféle árnyék keletkezik az arcon.
Mindig is szerettem embert rajzolni. Ilyenkor pedig kínálkozik az alkalom, hogy növendékeim előtt rajzolva tanítsam őket. Egy nagyon kedves negyedikes kis tanítványom lett a modell. Nagyon nagy öröm volt ilyen szép gyermeket rajzolni, és közben tanítani a csoportot a tónusozásra, arányokra, kompozícióra. A teljes kép a végleges fény-árnyék viszonyokkal persze még alakul, de már most öröm.
Végül ide teszek néhány olyan, foglalkozás közben készített gyors tollrajzot, amiket a gyerekek előtt szoktam rajzolni inspirálásképpen. Egy másik bejegyzésben megosztom a létrejött Mester-tanítvány kiállításunk anyagát is.
Magyar Krisztina 