Ahogy az elfestések, úgy ezek a párperces élő szemléltető gyakorlatok is hozzátartoznak képzőművész tanári létemhez, mint “új műfajok”, idestova nyolc éve. Egy-egy új technikát, anyagot vagy eljárást így mutatok be legszívesebben, gyorsan, élőben. Friss műfaj, engem is frissen tart… Nem gondolom, hogy ezeknek a kis firkáknak a művészeti értéke magasabb lenne egy skiccnél, mégis nagyon sok múlik azon, hogy bizonyos szempontból jók és inspirálók legyenek. A tét itt nem galériák véleménye vagy valamilyen zsűri díja, esetleg más művész elismerése, annál sokkal több, nagyobb és értékesebb: a gyerekek – tanítványaim – megnyerése.
A gyerekek előtt, az órák első szegmensében, rövid felvezetés után tartott gyors, élő, személyes, gyakorlati szemléltetés mindig nagyon izgalmas, az érzés közben egészen közel van az alkotás öröméhez. A gyorsaság miattuk fontos, nekik is kell hagynom időt, méghozzá a lehető legtöbb időt az órából az alkotáshoz, hogy ők is kipróbálhassák, gyakorolhassák, amit mutattam – főleg ha megjött hozzá a kedvük. És ha megjön… az mindig ajándék, és tényleg öröm, mindkét oldalon. Gyakran van részünk benne. Szerintem ez a hajtóerőm. A gyerekek pedig legtöbbször tényleg keresetlenül őszinték, az örömük is néha zajos, hangos: “Ú, én is szeretnék ilyet csinálni!” “Kriszti néni, utána használhatom ezt a krétát?” “Annyira szép lett! Levihetjük megmutatni a többieknek?” “Nagyon tetszik! …Megkaphatom?” : )
Ezek a fenti (szén- és kréta-) rajzok a legfrissebbek, tegnap készültek. De az itt megosztott “óraközi” rajzok, festmények mind ebben a tanévben készültek, szénrajzhoz, tollrajzhoz, monotípiához, krétarajzhoz.
Magyar Krisztina 