Május 9-én megnyílt művésztanár-kiállításunk az ÓKK-ban! Igazi ünnep volt! Kedves Aelia Sabina-s gitárművész kollégáim, Ravasz Veronika és Szücsi Balázs emelték az est fényét gyönyörű játékukkal, Sipos Endre pedig külön-külön személyenkénti reflexiókkal, értékes meglátásokkal nyitotta meg a kiállítást.
Ritkán kap az ember értő visszajelzést képzőművészeti munkájáról, ezért is megkülönböztetett tisztelettel hallgattam szavait. Kiemelte, hogy képeim és plasztikáim témája a látható mögött meghúzódó rejtett dimenzió, a felszín mögötti mélyebb, igazi valóság. Például a “Jelenlét” című képemnél egyszerre van jelen mindkettő, de az irány egyértelműen a mögöttes felé vezet. Érdekes, hogy kettősségként, kontrasztként fogalmazta meg az “Amikor Ég és Föld összeér…” című képemnél, hogy a szemek és a kéz zártak, mégis az egész portré erősen kommunikál, belső elmélyülésre, nyitásra hív, megragadja a nézőt. Az arcot rejtett vagy átírt önarcképnek vélte – ez nem teljesen állja meg a helyét, valójában középső lányunk volt a kép modellje. A plasztikák – “Fohász”, “Remény”, “Megbocsájtás” – címeinek említésekor szenvedélyesen felemelte hangját, érzékeltetve, mennyire szükséges és időszerű sajnos most a XXI. században is mindegyik, utalva a ma is zajló konfliktusokra, háborúzásokra. Megérezte, hogy szobraimat a béke iránti vágy inspirálta, az az erős vágy, hogy legyen végre vége a harcoknak.
Jó volt együtt lenni, találkozni, beszélgetni t’ARSaimmal és sok más kollégával, baráttal, ismerőssel. Érdemes ellátogatni és megnézni a tárlatot május 27-ig.
Magyar Krisztina 