Ősszel hívtak meg az óbudai kötődésű művésznők “Változás” hívószóra szervezett kiállítására. Nyár végén pedig egy képzőművészet tanszaki workshopon készült rólam a kollégáim által egy arcmaszk, tanulmányrajz-modell céllal. Mivel a birtokomban van egy 18 éves koromban készült másik maszk is, érdekes volt egymás mellé tenni a kettőt, rímelt az Óbudai kiállítás címére. A “Változás” témára végül a hold különböző fázisait idéztem meg, párhuzamba állítva az emberi élet különböző fejezeteivel (ha már művésznők, akkor a női élet ciklusaival). Ezzel párhuzamosan pedig festettem a régi és az új maszk témáját. Nagyon mélyen érintett az a tény, hogy – egy kisebb malőr következtében, merthogy nem lett távtartóval kívűlről merevítve a negatív forma, a beleöntött gipsz ezért túlságosan szétnyomta azt – az elkészült mostani maszkom inkább hasonlít édesanyámra az én mostani koromban, mint rám. Szép lett ez a sokféle rétegződés, jó volt a két maszk együtt. A fotók lettek a legjobbak. Mindenesetre ez a téma kész időutazást eredményezett az őszre. Íme a képek.

akril, vászon, 40×40 cm

akril, vászon, 40×40 cm

akril, vászon 40×40 cm

akril, farost, 40×40 cm

akril, karton cca. 40×30 cm

fotó két gipszmaszkról
