Ma egyik gyermekemmel megnéztük a csillaghegyi kiállítást. Délutáni fények voltak, még nem égtek a lámpák. A szűrt fény és az üveg tükröződései sejtelmesebbé tették a szobrokat a vitrinben. Később felkapcsolták a vitrin belső lámpáját, ami drámaibb jelleget adott a formáknak, kontrasztosabb fény-árnyékokat. Mennyi árnyalat! Mennyi arc, más és más jelleg! Sokat fotóztam. Később vettem észre: néhány képen mintha lebegne a nagyobb, már fehér szobor. A másik, a kisebb pedig színváltásba kezdett: elkezdett világosodni – ahogy szárad, úgy fehéredik folyamatosan. Mintha élne, változik. Még pár nap, és megszűnik a tónuskülönbség a két nagyobb szobor között, a samottos alapanyag miatt lassacskán a kisebbik is teljesen fehér lesz. Érdemes élőben megtapasztalni 🙂…! Bp. III. Mátyás király út 13- 15. Csillaghegyi Közösségi Ház. (Köszönöm, ha reflektáltok a Vendégkönyvben gondolataitokról.)
Magyar Krisztina 