Ma megvolt az idei utolsó (4.) Ars Sacra-s kiállításmegnyitóm is, fáradt és boldog vagyok… tele élményekkel, emlékezetes képekkel-hangokkal-fényekkel-színekkel, na és persze formákkal, hiszen a ma kiállított szobraim fele az utóbbi időkben született, intenzív módon. Ajándék volt a mai este, köszönöm Krisztina Fiala megtisztelő felkérését, meghívását, köszönöm a felvezető szavakat és a megnyitó utáni szíves vendéglátást, köszönöm, hogy az este háziasszonyaként otthonossá varázsolta számunkra a Közösségi Házat! Köszönöm Schäffer Erzsébet írónő kedves méltatását, szíveket-lelkeket megmelengető, személyesre hangolt, mély megnyitóbeszédét! Tarkovszkij-t, Rubljov-ot, a harangöntő Boriszkát… amit a kérésről és megbocsátásról mondott… és végül Avilai Szent Teréz imáját, amit napi kísérőmül választok ezentúl én is. Köszönöm Ráczkyné Tárnoki Beatrix csodálatos, szárnyaló énekét és a választott népdalok bölcs, örök érvényű üzenetét, amely mégis “itt és most” tudott minket megszólítani és így a legaktuálisabb lenni. Köszönöm Nektek, akik itt voltatok, hogy eljöttetek! A képek egy részét a jelenlévőknek köszönöm, akik voltak olyan kedvesek és fotóztak: köszönöm, Pápista Andrea és ürömi barátaim! A többi csodáról talán később, most túlságosan is tele a szívem! 
Magyar Krisztina 