Véget ért a “Keresd tekintetét!” című, zsoltárokra hangolt képzőművészeti kiállításunk az Örökimádás templomban, elhoztuk az alkotásokat ebből a gyönyörű térből, ahol ma este, Kis Szent Teréz ünnepén már rózsaeső hullott odafentről.
Ezt a képemet nem hoztam el, itt talált lakóhelyre, talán nem véletlenül – hiszen ez a templom az a hely, ahol bármikor is lépünk be (a nap nagy részében), ott vár a szentélyben az átváltoztatott kenyér, a kerek ostya formájában látható Eucharisztia. Ezen a képen pedig, amelyen egy barlangszerű sírboltot próbáltam megjeleníteni, a betóduló fény ereje képez hasonló formát… vagy nem is beárad a fény, hanem kilép? Az ott egy fényben felolvadó alak, vagy egy törésvonal, dimenzió-hasadás? (A kép címe “Halálból az életre”, a “Megtört kenyér” sorozatból.)




